CSENDŐR [d-ő] -t, -ök, -e [e]
- 1. (1945 előtt) A csendőrség tagja. Gyalogos, kakastollas, lovas csendőr. Elhurcolták a csendőrök. A csendőrök a tüntető tömeg közé lőttek. □ Egyszer Szilágy megyében a csendőrök hordókba rakták a vádlottakat, s úgy gurították le egy magas dombról őket. (Ady Endre) Mind a két csendőr
erős ember. Az egyiknek az arca enyhén himlőhelyes. (Nagy Lajos) || a. (katonaság, 1945 előtt) Tábori csendőr: a t. csendőrség kötelékébe tartozó katonai személy. || b. jelzői használat(ban) (1945 előtt) A csendőrség kötelékébe tartozó. Csendőr alhadnagy, tiszthelyettes.
- 2. (átvitt értelemben) Személy v. hatalom, aki v. amely erőszakkal elnyom minden olyan törekvést, amely érdekei ellen van. Mint igazgató az iskola csendőre volt.
- Szóösszetétel(ek): csendőrállam; csendőrbesúgó; csendőrgolyó; csendőrjárőr; csendőrkéz; csendőrlaktanya; csendőrszurony; csendőrtiszt; csendőruralom.
- csendőri; csendőrös.