Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSILLAG főnév -ot, -a v. (ritka) -ja
  • 1. Általában minden égitest (rendsz. a hold kivételével), amely a sötétedés beállta után a felhőtlen égbolton látható. Fényes csillag; a csillagok járása; felragyognak a csillagok; kigyúlnak a csillagok; a csillagok pislognak, szikráznak, sziporkáznak; a csillagokat → súrolja. Szóláshasonlat(ok): annyi, mint csillag az égen: rendkívül sok, mérhetetlen sok. □ Lement a nap, de csillagok nem jöttenek. (Petőfi Sándor) Vénusz, az alkony csillaga, Lobog az égen egymaga. (Tóth Árpád) || a. Meteor, hullócsillag. → Lehull a csillag; csillag hull ←. Leesett egy csillag. □ Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak! (Arany János) Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, túlzó) A csillagokig: mérhetetlenül, végtelen magasra v. magasba.
  • 2. (csillagászat) Saját sugárzású égitest, állócsillag. → Elsőrendű csillag; → másodrendű csillag; → harmadrendű csillag.
  • 3. (átvitt értelemben) <Az asztrológiából a köztudatba került hiedelem szerint az egyén sorsának, a jó- v. balszerencsének jelképe.> Hanyatlóban van csillaga: (úgy látszik), eddigi szerencséjének, jó sorsának, sikereinek vége; hatalma, hírneve fogyatkozni kezd; feljött a csillaga: megtalálta szerencséjét, sikerrel kezd vmit; hatalma, tekintélye növekedik; feltűnik vkinek v. vki szerencséjének a csillaga: kezd boldogulni, szerencséje kezd lenni; csillaga letűnt, leáldozott; gyászba borult a csillaga: szerencséjének, hatalmának, sikereinek vége; rossz csillagok → járnak; rossz csillag alatt született: semmiben sincs szerencséje; üldözi a balszerencse; szerencsés csillag alatt született: mindenben szerencséje van; szerencse fia; bízik csillagában: b. szerencséjében; jó csillagának köszönhet vmit: szokásos szerencséjének k. v.; mi van a csillagokba írva?; a csillagokból olvas: az égitestek állásából jósol, következtet a jövőre; a csillagokból való olvasás. □ "Ne válasszunk magunknak csillagot?" | Szólék én ábrándozva Erzsikéhez. (Petőfi Sándor) Rossz időket érünk, Rossz csillagok járnak. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, költői) Életünk, sorsunk jó v. rossz csillaga: az, aki életünk, sorsunk alakulására döntően jó v. rossz hatással van. □ Összehasonlítá ezt a három embert, aki életének jó vagy rossz csillaga volt. (Jókai Mór)
  • 4. A csillagnak (1) az idők folyamán kialakult hagyományos ábrázolása: vmely szabályos sokszög, ill. kör peremén szabályosan elhelyezkedő hegyesszögű csúcsok által alkotott idom v. egy középpontban egymást sugárszerűen metsző 3–5 rövid vonal. || a. Ilyen ábra <vmely jelvényen, címerben>. Lobogónkon ott ragyog a csillag. || b. Ilyen alakú tárgy mint jelvény, jelkép v. rendjel, érdemrend. Ötágú vörös csillag: a proletár nemzetköziség, a kommunista pártok, ill. a Vörös Hadsereg jelvénye. □ Csillagot, keresztet … rám aggattok. (Arany János) A munkásság majd a sötét gyárra | szegzi az Ember vörös csillagát! (József Attila) || c. Katonai, vasutas, postás, tűzoltó stb. egyenruha gallérjára, hajtókájára v. vállpántjára varrott ilyen alakú rangjelzés. Tiszti csillag; felvarrta a hadnagyi csillagokat; megkapta a harmadik csillagot. □ A huszár a kaszárnyába hívott … Azt hiszem, két csillagja volt a huszárnak. (Krúdy Gyula)
  • 5. (nyomdászat) <Szövegben> lap alji jegyzetre utaló ilyen alakú jel. Csillag alatt, jegyzetben megmagyarázza az idegen szó értelmét. || a. (tudományos, nyomdászat) A figyelmet vmire felhívó, figyelmeztető, rendsz. egyezményes jel. A nyelvtudományban a kikövetkeztetett alakokat csillaggal jelzik. Ebben a szótárban a kerülendő szókat, kifejezéseket, szókapcsolatokat, szójelentés-használatot csillaggal jelezzük.
  • 6. Tengeri csillag: a tüskésbőrűek törzsébe tartozó tengeri állat; teste egy központi korongból s az abból kiágazó, rendsz. öt karból áll. □ A csigákat … tápláljuk tengeri csillagokkal … s más afféle puha állatokkal. (Jókai Mór)
  • 7. Ló v. szarvasmarha homlokán kerekded fehér folt.
  • 8. (átvitt értelemben, költői) A szemgolyónak tükröző, csillogó felülete, ill. maga a nedves, csillogó szemgolyó. Szeme csillaga. □ Nézek-e még valaha Szép szemed kék csillagára? (Petőfi Sándor) Arra a két csillagra nehéz szempillák borultak. (Jókai Mór)
  • 9. (költői) Szikra, amely rendsz. kemény tárgyak összeütődéséből v. vmely tüzes, égő tárgy sziporkázásából keletkezik. A ló patájával csillagokat rúgott. Csillagokat szór a karácsonyi csillagszóró. □ Csillagokat rúgott szilaj paripája, Mikor Jancsi magát fölvetette rája. (Petőfi Sándor) || a. Csillagokat lát: <hirtelen, erős ütéstől, fájdalomtól> szikrázik a szeme. || b. Csillagot rúgat vkivel: alvó ember lábujjai közé durva tréfából papirost tesz, és meggyújtja, úgyhogy az illető hirtelen felébredve, rugdalózással igyekszik megszabadulni az égő papírcsíkoktól.
  • 10. (film, színház, sport) <Tehetsége révén v. a tőkés társadalomban gyak. inkább mesterséges hírveréssel> népszerűvé, híressé vált személy; sztár. Labdarúgó csillag; színházi csillag; új csillag tűnt fel a színpadon, az úszásban, a labdarúgásban. □ Ha a Nemzetiben | új csillag tűnt fel, dobbant a szívem. (Szabó Lőrinc) || a. (irodalmi nyelvben, régies) Híres, kiváló személy, főleg férfi. □ Hová lettek magyar népnek … Fényes csillagi, | Ocskay?! (népköltés) Kont a vitézeknek volt csillaga. (Vörösmarty Mihály) || b. (átvitt értelemben, 1945 előtt) <Vagyona, társadalmi helyzete, szépsége v. szellemes, vonzó egyénisége révén> a társasági életben kiemelkedő személy. □ Aki egész éjjel actákat forgat …, nehezen fog másnap valamely társaság elsőrendű csillaga lehetni. (Kölcsey Ferenc) Szép, bájos delnőt neveltek belőle, aki csillaga lett az előkelő köröknek. (Jókai Mór)
  • 11. (népies) Csillagom: <kedveskedő, kérlelő megszólításként:> a) édes gyermekem; b) szerelm(es)em. Édes, drága, ragyogó csillagom! □ Összefutnak a szomszédnők: | Ágnes asszony, hol a férjed? | "Csillagom, hisz ott benn alszik!" (Arany János) Csillagom, galambom, így ölelgette az asszonyokat. (Móricz Zsigmond)
  • 12. (népies, régies) A csillagát!: <enyhe bosszankodást v. meglepődést, meghökkenést kifejező felkiáltásként.> □ Öregbíró, a csillagát! | Jól meggondolja kend magát! (Arany János)
  • Szólás(ok): lehazudja v. letagadja a csillagot az égről: gátlás nélkül, szemérmetlenül hazudik; a nyilvánvaló, igaz tényt is tagadja; a csillagokat is lehozná az égről vkinek: mindenben kedvét keresi, minden kívánságát teljesítené; lelopná a csillagot is az égről: amihez hozzáfér, azt ellopja.
  • Szóösszetétel(ek): 1. csillagcsoport; csillagdísz; csillagesés; csillaghalmaz; csillaghímes; csillagkoszorú; csillagmiriád; csillagpálya; csillagpompa; csillagragyogás; csillagsánc; csillagsereg; csillagtábor; csillagvilág; 2. alkonycsillag; állócsillag; aranycsillag; balcsillag; bolygócsillag; esthajnalcsillag; filmcsillag; futócsillag; hajnalcsillag; hullócsillag; sarkcsillag; szerencsecsillag; vacsoracsillag; vezércsillag; zsidócsillag.
  • csillagocska; csillagú.