CSETTEN [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (
hangutánzó)
<Erővel vmihez ütődő tárgy> hirtelen éles, csattanásszerű, de a csattanásnál gyengébb, halkabb hangot ad.
A ravasz csetten. A bicska pengéje becsukódáskor csetten. □ Beigazítja a kulcsot a pinceajtóba. A kulcs csetten. (Gárdonyi Géza) Lendkerék szíjja csetten. (József Attila)
- Igekötős igék: elcsetten; megcsetten.
- csettenés; csettenő.