CSEVEG [e-ë v. e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (kissé
választékos)
- 1. <Vki vkivel a társalgás során alkalomszerűen felmerülő tárgyról> barátságos, élénk hangnemben, könnyedén beszélget, társalog. Az asszonyok a szalonban csevegnek. □ A korzó idegen sétálói
vidáman csevegnek, csoportokban állnak. (Kuncz Aladár)
- 2. Vki vmiről kellemes, könnyed kedvességgel, ide-oda csapongva beszél. Nem annyira előadott, mint inkább csevegett. □ Oly kedvesen tudtál te egykoron Csevegni semmiről. (Vörösmarty Mihály) Csevegett neki, mint egy gyermek, teát csinált, ápolta, egészen övé volt. (Babits Mihály) || a. (rosszalló) Vmely fontos tárgyhoz nem illő, felületes, könnyed bőbeszédűséggel tárgyal vmit. □ Minél jobban olvasom ezeket az újságokat, annál jobban meg-megráz a hideg. A miniszterek milyen kedélyesen tudnak csevegni a tárcájuk vitájánál, s milyen mindig nekik van igazuk. (Móricz Zsigmond)
- 3. (gúnyos) <Fenyegetés, dorgálás, felelősségre vonás céljával> eszmecserét folytat, tárgyal, beszél. Erről majd még csevegünk.
- 4. (ritka) <Madár> csipog, csivitel, csicsereg. Cseveg a fecske, a veréb. □ Cseveg a fészkét ujító Tavaszi fecskemadár. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) A verébtársaság ott szedeget, cseveg. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: elcseveg.
- csevegő.