CSEN [e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (
bizalmas,
tréfás)
<Kisebb értékű holmit> lop.
Tíz fillért csent. A holló egy darab sajtot csent. □ Hol csented ezt a rozzant fazokat? (Vörösmarty Mihály) Gyerekek másztak fákra, madárfészket csenni. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: elcsen; kicsen; visszacsen.
- csenés; csenő; csent.