CSELEKEDET [e-e-ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (
választékos)
Vmely végrehajtott cselekvés, ill. vmely cselekvés a maga egészében v. eredményében, esetleg indítékában tekintve; tett.
Jó cselekedet; rossz cselekedet. Cselekedeteiből ismerjük meg az embert. Cselekedeteivel mutatta meg, hogy szereti hazáját.
- Szóösszetétel(ek): terrorcselekedet.