CSÍK [2] főnév -ot, -ja
<Állaton, gyümölcsön, szöveten stb.> az alapszíntől eltérő színű keskenyebb sáv, vonal.
Piros, sárga, tarka, zöld csík. A kolorádóbogár téglavörös színű, a hátán hosszanti fekete csíkok vannak. Ruháján fehér alapon kék csíkok voltak. □ Vegyes ősz csíkkal már szép barna szakálla. (Arany János) Szivarjának füstje
vékony, kék csíkban, szentelt páraként emelkedett az újság mögül a magasba. (Hunyady Sándor) || a. (
repülés) A hideg felső légrétegekben a kipufogó benzingőz v. más üzemanyag párája.
A gép csíkokat húzott maga után.
- Szólás(ok): (argóban) húzza a csíkot: fut, inal.
- Szóösszetétel(ek): keresztcsík.