CSÉVÉL ige -t, -jen [ë] (
szövőipar)
tárgyas <Kész fonalat a fonalgyártásban, ill. a szövés előkészítése során> csévére teker, gombolyít.
Pamutot csévél. || a. (tárgy nélkül) Ezzel a művelettel állandó munkájaként foglalkozik.
A selyemfonóban csévél.
- Igekötős igék: átcsévél; felcsévél; lecsévél.
- csévéletlen; csévélget; csévélhető; csévélt; csévéltet.