CSALÁDTAG főnév
Valamely családba (1a) tartozó személy (szülő, gyermek, nagyszülő, közeli rokon) <a család többi tagjához való viszonyában>. A távollevő családtagok táviratban üdvözölték a nyolcvanéves nagyapát. A halálhírt közölték az elhunyt családtagjaival. □ [A diák] csinált verseket a családtagok neve napjára. (Jókai Mór) [A feleségem] jobban beillett volna a tügyi életbe hasonló körülmények közt, mint én s mint az én családtagjaim. (Móricz Zsigmond) || a. (főként többes számban) (hivatalos) Vmely családba tartozó, rendsz. azzal egy háztartásban élő személy (apa, anya, gyermek v. közeli felmenő és oldalági eltartott rokon). Eltartott kereső családtag; a családtagok száma. || b. (átvitt értelemben) Olyan idegen személy, akit vmely családba befogadtak, aki vmely családdal együtt él, és vele meghitt, bensőséges viszonyban van. Családtagnak fogadták, tekintik.