CSETTENT [e-e] tárgyatlan ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] csettint
- 1. Nyelvét a szájpadlásához szorítva, majd onnan hirtelen elkapva gyors csettenő hangot hallat. Csettent az ízletes étel láttára; csettent a lovaknak. □ Csettentett a szájával, s egy
szisszenést hallatott. (Mikszáth Kálmán) Csécse mindig úgy hat rám, mint valami ízes gyümölcs, cuppant az ember, csettint és nevet. (Móricz Zsigmond) Csettintett a nyelvével, mintha finom barackpálinkába áztatta volna. (Gelléri Andor Endre)
- 2. Megfeszített hüvelykujjának utolsó percére középső ujjának hegyét jól rányomva, majd hirtelen hüvelykujja tövéhez lecsapva erős csettenő hangot kelt. □ Adalbert gróf meglepetve csettentett az ujjaival. (Jókai Mór)
- 3. Erővel megsuhintott ostorral csettenő hangot hoz létre. Nagyot csettentett az ostorral.
- csettentés; csettentget; csettentő.