CSETEPATÉ [e-e] főnév -t, -ja, (
tájszó) csetepata (
hangfestő)
- 1. Kisebb csapatok jelentéktelen összecsapása. Csetepaték voltak a határon. □ Bajnokunk eddigelé csak apró csetepatékban, portyázó kósza járatokban tünteté ki magát. (Jókai Mór) Nemsokára egy kis csetepaté is esett
Bodonytól egy órányira. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (tréfás) Nagy lármával járó veszekedés, pörlekedés. □ Nagy csetepatával küldte Őt az asszony kifelé. (Petőfi Sándor)