CSESZ [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], csesszen [e, ë], (
tájszó) cseszik
- 1. (bizalmas) (rendsz. csak ebben az alakban: cseszte) Gyors mozgás közben könnyedén súrol, érint. A labda éppen csak cseszte a megcélzott gyereket. □ Egy golyó
a nyakát cseszte, könnyű sebet ejtve rajta. (Jókai Mór)
2. (durva) Csesz vkit: <férfi> közösül vkivel.
- Igekötős igék: elcseszte; megcseszte.
- cseszeget; cseszés; cseszett; csesző.