CSETTEG [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (főleg 3. személyben) (
hangutánzó,
ritka)
- 1. Többször, egymás után csetten. Csetteg az ostor. □ Pattogott a gyufa, csettegett a kés. (Tolnai Lajos)
- 2. (átvitt értelemben) <Némely madár> ismételten rövid, éles hangon szól. Az ökörszem csetteg. || a. (átvitt értelemben) <Ember> éles, magas hangon, pattogón, szaporán beszél. □ Nagy készület kell hozzá! csettegett Ozmonda csípősen. (Jókai Mór)
csettegés; csetteget v. csettegtet; csettegő.