CSERKÉSZIK [e] ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; ..ésszen [ë], (
ritka) cserkész
- 1. tárgyatlan (vadászat) <Vadász, vadászkutya> nyomozva, csapázva, vizslatva vad után megy, jár. Cserkésznek a vadászok, vadászebek. □ Legszívesebben puskával járom be az erdőt
Kettesbe, hármasba cserkészve. (Herczeg Ferenc) || a. tárgyatlan <Vmit keresgélve> bolyong, kószál <főleg erdőben>. □ Vígan cserkésztek itt kislegény korukban, mint egy vad dzsungelben. (Babits Mihály)
- 2. tárgyas Cserkészik vmit: vmely erdős, hegyes-völgyes területen keresztül-kasul jár, barangol. Cserkészi a vidéket. □ Mindennapi feladata puskával a vállon cserkészni az erdőt. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: becserkészik; felcserkészik.
- cserkészget; cserkésző.