CSERÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
népies)
- 1. Vesszőből v. nádból font, esetleg lécből való, rendsz. fakeretbe foglalt tábla, melyet gyümölcs aszalására, vminek a szállítására, ajtónak, kapunak, szélfogó falnak v. egyéb cél(ok)ra használnak. Sajtszárító cserény. A cserényt a megaszalt barackkal a kamrába vitték. □ A tanyához értek
ajtaja, mely a tónak nyílt, cserénnyel [volt] borítva. (Vörösmarty Mihály)
- 2. Cserénnyel (1), vesszőfonással bekerített, esetleg befedett hely, csikósok, gulyások (gyak. hordozható) tanyája a szabadban. □ Cserény oldalánál Szundikál a gulyás leterített subán. (Petőfi Sándor) Csak a gulyások cserénye marad meg, azt látni itt is, ott is a puszta közepén. (Tömörkény István)
- Szóösszetétel(ek): cserényajtó; cserényburkolat; cserénykürtő; cserényrosta; cserénytábla; cserényvessző.
- cserényes.