Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSER [e] főnév -t, -ek, -je [ë, e]
  • 1. A tölggyel egy nemzetségbe tartozó, hosszúkás, felül fényes levelű, vaskos, hasadozott kérgű, lombos fa (Quercus cerris). Cser borítja a hegyet; a csernek csomós fája van. Egy öreg cser állt az út mellett. □ Fennyen emelkedik a fiatal cser törzsöke Fátrán. (Vörösmarty Mihály) Mintha ifjú rózsa futna fel a cser törzsére, olyszerű volt … leánykáinknak könnyed lebegése a díszruhás vitézek karjain. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (ritka) Cserfa (2). Cserrel tüzel. A csernek jó parazsa van. □ És minden, aki embersarjadék S nem tőről vágott cser, … Hallgassa szómat. (Vörösmarty Mihály) || a. jelzői használat(ban) Ebből való. Cser tűzifa.
  • 3. (bőripar) A cserfa lehántolt kérge, héja, amelyből a nyers bőrök kikészítéséhez haszn. cserlé készül. Csert őröl, tör; kilúgozza a csert.
  • 4. (bőripar, régies) Cserlé. Cserben áztatja a bőröket.
  • Szóösszetétel(ek): csercsáva; csergubacs; cserhamu; cserhasáb; cserhéj; cserkéreg; csermakk; csertapló; csertölgy.