CSENGETTYŰ [ë-e] főnév -t, -je [e] csöngettyű [e], (
tájszó,
régies) csengetyű [ë-e] (
hangutánzó)
Kisebb, rendsz. csilingelő hangú, rázással megszólaltatható csengő.
Megrázza a csengettyűt. Dísznek csengettyűt akaszt a karácsonyfára. □ Olyan édes lágy szava volt, mint az oltári csengettyűnek. (Mikszáth Kálmán) || a. (
ritka) <Főként ajtón, kapun> éles hangú függő jelzőcsengő.
Megrántja a csengettyűt. □ Szindbád csöndesen meghúzta a csengettyű fogóját. (Krúdy Gyula)
- Szóösszetétel(ek): csengettyűfogó; csengettyűgomb; csengettyűhang; csengettyűhúzó; csengettyűjáték; csengettyűszíj.
- csengettyűcske; csengettyűs.