Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSÉP főnév -et, -je [ë, e]
  • 1. Hosszú nyélből és ehhez szíjjal, mozgathatóan hozzákapcsolt rövidebb, vasalt rúdból álló mezőgazdasági eszköz; régebben gabonaféle v. hüvelyes vetemény szemtermésének a kalászból, ill. a hüvelyből való kiverésére használták. A csép nyele, sújtója, hadarója. Cséppel kiveri a babot, borsót, rozsot. □ Ha nem győzték cséppel tavaszig verni a kévéket, akkor négy lóval nyomtatták. (Móricz Zsigmond) || a. (történettudomány) Ehhez hasonló, erősen vasalt, szíj helyett láncszemekkel kapcsolt, szegekkel kivert, rögtönzött fegyver. □ Egyiknek vállán dorong, … másiknak oldalán kard volt, vagy kezében kapa, csép, csákány. (Kemény Zsigmond) Harminc parasztember jött be. Kiegyenesített kaszával jöttek. Az egyik meg csépet hozott. (Gárdonyi Géza)
  • 2. (szövőipar) <Szövőszéken a nyüst mögött> a fonalak irányában fekvő, kettős lécből álló keret; a párhuzamosan haladó fonalakat felváltva alatta v. fölötte buktatják át, így összetapadásukat, összebonyolódásukat megakadályozzák; csín.