CSERBENHAGY [e-e] tárgyas ige, (
népies) cserbehagy
1. <Személy(eke)t, eszmét, ügyet> bajban, nehéz helyzetben elhagy, magára hagy.
Cserbenhagyta barátját; cserbenhagyta a megejtett lányt; cserbenhagyta a szabadság zászlaját. □ Parlagok múzsája! cserbe ne hagyj engem. (Arany János) Cserbenhagyta a vőlegénye szegényt. (Jókai Mór) Hűtlenség volna őt
most cserbenhagyni
(Krúdy Gyula) || a.
Cserbenhagy vkit, vmit: elpártol tőle.
Cserbenhagyja a szerencse. □ Én hát
Zeust cserbehagyva
itten maradok. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) A kártyaasztalnál is cserbenhagyta
szerencséje. (Herczeg Ferenc)
- 2. (átvitt értelemben) Cserbenhagy vkit vmije: vkinek vmely képessége, tudása felmondja a szolgálatot. Cserbenhagyja az emlékezete, a tudománya. □ A bírót most cserben Hagyja minden tudománya. (Arany János)
- cserbenhagyás; cserbenhagyó; cserbenhagyott.