Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSÉPEL [ë v. e] ige -t, -jen [ë]
  • 1. tárgyas Csépel vmit: vmely gabonaféle v. hüvelyes vetemény szemtermését kalászából, ill. hüvelyéből cséppel v. cséplőgéppel folyamatosan kiveri. Búzát, babot csépel. A rozsot géppel csépelte. Nálunk már csépelik a búzát. || a. (tárgy nélkül) Holnap csépelünk.
  • 2. tárgyas (átvitt értelemben, tréfás) Gyors, sűrű ütésekkel nagyon ver vkit, vmit. Karóval csépelték egymást. Csépelte, ahol érte. □ Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányul Csépele. (Petőfi Sándor) A paripa nagyot szökkenve indult futásnak. Móré ahogyan csak bírta, csépelte. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (tájszó) Szapul, szid; csepül.
  • 3. tárgyas (átvitt értelemben) <Vmit, pl. zeneművet> sokszor, gépiesen, az unalomig ismétel. Folyton azt az egy darabot csépeli.
  • Szólás(ok): ld. szalma.
  • Igekötős igék: agyoncsépel; elcsépel; felcsépel; kicsépel; lecsépel.
  • csépelhető; csépelt; csépeltet.