Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSERBENHAGY [e-e] tárgyas ige, (népies) cserbehagy 1. <Személy(eke)t, eszmét, ügyet> bajban, nehéz helyzetben elhagy, magára hagy. Cserbenhagyta barátját; cserbenhagyta a megejtett lányt; cserbenhagyta a szabadság zászlaját. □ Parlagok múzsája! – cserbe’ ne hagyj engem. (Arany János) Cserbenhagyta a vőlegénye szegényt. (Jókai Mór) Hűtlenség volna őt … most cserbenhagyni … (Krúdy Gyula) || a. Cserbenhagy vkit, vmit: elpártol tőle. Cserbenhagyja a szerencse. □ Én hát … Zeust cserbehagyva … itten maradok. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A kártyaasztalnál is cserbenhagyta … szerencséje. (Herczeg Ferenc)
  • 2. (átvitt értelemben) Cserbenhagy vkit vmije: vkinek vmely képessége, tudása felmondja a szolgálatot. Cserbenhagyja az emlékezete, a tudománya. □ A bírót most cserben Hagyja minden tudománya. (Arany János)
  • cserbenhagyás; cserbenhagyó; cserbenhagyott.