Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSENDŐR [d-ő] -t, -ök, -e [e]
  • 1. (1945 előtt) A csendőrség tagja. Gyalogos, kakastollas, lovas csendőr. Elhurcolták a csendőrök. A csendőrök a tüntető tömeg közé lőttek. □ Egyszer Szilágy megyében a csendőrök hordókba rakták a vádlottakat, s úgy gurították le egy magas dombról őket. (Ady Endre) Mind a két csendőr … erős ember. Az egyiknek az arca enyhén himlőhelyes. (Nagy Lajos) || a. (katonaság, 1945 előtt) Tábori csendőr: a t. csendőrség kötelékébe tartozó katonai személy. || b. jelzői használat(ban) (1945 előtt) A csendőrség kötelékébe tartozó. Csendőr alhadnagy, tiszthelyettes.
  • 2. (átvitt értelemben) Személy v. hatalom, aki v. amely erőszakkal elnyom minden olyan törekvést, amely érdekei ellen van. Mint igazgató az iskola csendőre volt.
  • Szóösszetétel(ek): csendőrállam; csendőrbesúgó; csendőrgolyó; csendőrjárőr; csendőrkéz; csendőrlaktanya; csendőrszurony; csendőrtiszt; csendőruralom.
  • csendőri; csendőrös.