CSENDESÜL [ë-e] tárgyatlan ige -t, -jön, csöndesül (
választékos)
Csendesedik (13).
Este csendesül a város zaja; csendesül a hullámverés, a zápor. Haragja már csendesül. □ Étvágyam csöndesűl. (Vörösmarty Mihály) Csendesűl a tenger és lesímul. (Petőfi Sándor) Mikor
csendesül a lélek: föltűnik mint álomkép a boldogság. (Péterfy Jenő)
- Igekötős igék: elcsendesül; lecsendesül; megcsendesül.
- csendesülés; csendesülő; csendesült.