Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSENG
CSENG-BONG
CSENGÉS
CSENGET
CSENGETÉS
CSENGETTYŰ
CSENGETTYŰKE
CSENGETTYŰSZÓ
CSENGETTYŰVIRÁG
CSENGETTYŰZ
CSENGŐ
CSENGŐ-BONGÓ
CSENGŐS
CSENKESZ
CSÉP
CSEPEG
CSEPEGŐ
CSEPEGŐS
CSEPEGTET
CSEPEGTETŐ

CSEMBALÓ [ë] főnév -t, -ja (zene, történettudomány) <A XVI–XVIII. században haszn.,> a zongorához hasonló régi, billentyűs hangszer, melynek húrjait madártoll szárából készített pendítő szerkezettel szólaltatták meg. A csembaló a mai zongora őse. || a. Ennek hangja. Elbűvölte a csembaló. || b. E hangszeren való játék; csembalózás. Csembalóra: a cs. technikai lehetőségeihez alkalmazva <írt zenemű>.
  • csembalós; csembalózik.