CSENEVÉSZ [2] [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (
rosszalló)
Fejlődésében betegesen visszamaradt <ember, állat, növény v. annak vmely része>; satnya, vézna.
Csenevész csirke; csenevész gyermek; csenevész lábak; csenevész növény. Eső nélkül csenevész a vetés. Csenevész karjait az anyja felé nyújtja. □ Csenevészebb nép volt biz ez, mint a régi. (Tolnai Lajos) Haja csenevész volt, mint a parasztlányoké, vékonyka kontyban végződött. (Kosztolányi Dezső) || a. (
ritka) Sovány, terméketlen <föld, talaj>. □ Bizony csenevész egy tartomány! Nem terem itt meg semmi. (Mikszáth Kálmán) || b. (
átvitt értelemben,
ritka) Tengődő, sínylődő. □ Casinónk még él, de élete nagyon csenevész. (Arany János)