CSELEKMÉNY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (jogtudomány) Vmely határozott célra irányuló, tudatos emberi cselekedet. Büntetendő, kárhoztatandó, törvénybe ütköző, (hivatalból) üldözendő cselekmény.
- 2. (irodalomtudomány, film, színház) Vmely elbeszélő v. drámai mű meséje, a benne történt v. elbeszélt események sora. Egyhangú, fordulatos, gyorsan pergő, sovány, unalmas, változatos, vérszegény cselekmény. Izgalmas cselekmény lendíti előre a darabot. A mű cselekménye gyakran akadozik.
- Szóösszetétel(ek): 1. cselekményegység; 2. bűncselekmény; mellékcselekmény; terrorcselekmény.
- cselekményű.