CSEMCSEG [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (
hangutánzó)
- 1. Ételt, italt szájában forgatva, majszolva, ízlelgetve, ínyenc módjára élvezve csettentő hangot ad. Csak úgy csemcseg az ízes falatoktól. Csemcseg az élvezettől. Itta a finom bort, s szakértelemmel csemcsegett hozzá. || a. <Vmely élvezetes dolog kül. étel, ital reményében v. emlékére, ill. ilyesmit várva, kívánva> ajkaival, nyelvével játékosan csámcsog. A csecsemő csak csemcseg, de szopni nem akar. Már alig várja az ebédet, élvezettel csemcseg előre.
- 2. Csámcsog (1). □ Négy magyar hold gyümölcsös tette hozzá csemcsegve, mintha kásás körtét enne. Sokat megér ma. (Kosztolányi Dezső)
- csemcsegés; csemcsegő.