CSELÉDSÉG [cselétség v. cseléccség] főnév -et, -e [ë, e] (
1945 előtt)
- 1. Cselédeket tartó személy, család v. intézmény (pl. uradalom) cselédeinek összessége. Uradalmi cselédség. Az ispán szigorúan fogta a cselédséget. □ [A szobában] belső cselédség tartózkodik. (Jósika Miklós)
- 2. (ritka) A cseléd társadalmi állapota. A cselédség megalázó, embertelen állapotot jelentett. Megunta a cselédséget. Hiába akart, nem tudott szabadulni a cselédségtől.