CSELÉD [e] főnév -et, -ek [ë, ë] -je v. -e [e, e]
- 1. (1945 előtt) Földbirtokosnál, nagyobb gazdánál dolgozó, hosszabb időre, rendsz. egy évre szegődött mezőgazdasági bérmunkás. Gazdasági, uradalmi cseléd; belső, konvenciós, külső cseléd; cselédet elbocsát, fogad; cselédnek áll, szegődik. A magyar demokrácia első cselekedetével földhöz juttatta a szegényparasztokat és az urasági cselédeket. □ Mi az édesapja? Cseléd. Hogy cseléd? Az uraságnál. Béres. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies) Rendsz. élethossziglan vmely családnak, ritk. községnek szolgálatában álló, egyszerű munkakörében szüntelenül parancshoz igazodó személy; szolga. Hű, öreg, régi cseléd. □ Bence volt az, régi hű cseléde, Akit anyja küldött felkeresésére. (Arany János) Bokáját összecsapta, és mint régi, urasági házból való cselédhez illik, szabályszerű köszönés után eltávozott. (Krúdy Gyula)
- 2. Háztartási alkalmazott, többnyire nő; cselédlány, szolgáló. → Bejáró cseléd. Cselédet fogad, tart. □ Egy cseléd vizet hoz félakós bögrében. (Arany János) Kimenős cselédek az utcán S szívemben szép uszályos delnők. (Ady Endre) Ancsa, a régi cseléd Be sokszor eszembe jut újra. (Juhász Gyula)
- 3. (népies, régies) Olyan személy, aki vkinek a háza népéhez tartozik, kül. vkinek a gyermeke. □ Jaj, cselédöm feleli az anyja drága az nagyon. (Tömörkény István) Ott a lakásuk a kemönce sarkán, a kuckóba,
ott laknak a kis cselédök. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Apród. [Szondi két apródja.] Nem hagyta cselédit ezért öli bú Vele halni meg, ócska ruhába! (Arany János)
- 4. (népies) Fehércseléd, vászoncseléd. □ A mi kisasszonyunk
az aztán az áldott cseléd. (Vas Gereben) A menyecske nem durcás cseléd: Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): 1. cselédágy; cselédasszony; cselédember; cselédkenyér; cselédközvetítés; cselédközvetítő; cselédnép; cselédruha; cselédsors; cselédszerep; cselédszerzés; cselédtartás; cselédtartó; 2. fehércseléd; férficseléd; házicseléd; nőcseléd; vászoncseléd.
- cselédes; cselédi.