CSEGELY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (építészet) Háromszögletes boltozatrész, mely a kerek v. sokszögű alaprajzú alépítményt a kupolával összeköti.
- 2. <Az éremtanban> négyszögletes v. sokszögletű érme.
- 3. (tájszó) Ék alakú szántóföld, rét, kaszáló.
- csegelyes.