CSECS [ë] főnév -et, -e [ë, e], (
tájszó) csöcs -öt
- 1. Nőstény emlősállat tőgyének elvékonyodó vége, amelyet az állat kicsinye szopni szokott. Kicserepesedett a tehén csecse. Fejés előtt megmossa a tehén csecsét. A malacok rágják a koca csecsét.
- 2. (régies, ma: durva) Női mell. Kemény, lágy, nagy csecs. □ Kis Zefir! mellére Csendesen borúlj, Felfedett csecsére Gyenge szárnnyal fújj. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (népies) Csecsbimbó, mellbimbó. Csecset szop; csecset ad a gyereknek: megszoptatja a gyereket.
- 3. (népies) A vizeskorsó üreges fülén elhelyezett szopóka, amelyen keresztül inni lehet.
- 4. (sport, bizalmas) Felfújható labdának, léggömbnek az a rövid, csőszerű része, amelyen keresztül a levegőt belefúj(tat)ják, és amelyet felfújás után elkötnek; szelep.
- Szólás(ok): (népies) kiesett a csecs a szájából: elesik vmely eddig élvezett (anyagi) támogatástól, rendsz. azért, mert pártfogója, támogatója meghalt.
- Szóösszetétel(ek): csecsmirigy.
- csecsű.