CSELEKVÉS [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Olyan, szervezetünkön kívülre ható v. lelki életünkkel kapcs. emberi életmegnyilvánulás, amely vmely változás előidézésére v. vmilyen helyzet, állapot fenntartására irányul. Ösztönös, szándékos cselekvés; a cselekvés célja, (indító)oka, eredménye, ideje, módja, szabadsága.
- 2. <A gondolkodással, tervezgetéssel, beszéddel ellentétben> vminek a megvalósítására v. megváltoztatására irányuló és kézzelfogható eredménnyel járó tevékenység; tett. Ütött a cselekvés órája. □ Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját. (Petőfi Sándor)
- 3. (nyelvtudomány) Az az életmegnyilvánulás, tevékenység <főleg a történéssel és a létezéssel szemben>, amely az ige és az igei származékok jelentésének egyik fő kategóriája.
- Szóösszetétel(ek): cselekvésfolyamat; cselekvésképes; cselekvésképtelen; cselekvésszabadság; cselekvéstartam.
- cselekvési.