CSELEKVÉNY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
irodalmi nyelvben,
régies)
- 1. Cselekedet, tett, cselekvés. □ Mi a vízbe esett embernek a legelső ösztönszerű cselekvénye? Az, hogy a lábait kiszabadítja és úszik. (Jókai Mór)
- 2. (irodalomtudomány, film, színház, régies) Cselekmény (2). □ E karnak a cselekvényben nem marad tevékeny része, fohászkodik, int, tanácsol. (Péterfy Jenő) A romantikus dráma cselekvényt, mozgalmat és szenvedélyeket
visz be a francia drámai költészetbe. (Ambrus Zoltán)
- cselekvényű.