Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSECS [ë] főnév -et, -e [ë, e], (tájszó) csöcs -öt
  • 1. Nőstény emlősállat tőgyének elvékonyodó vége, amelyet az állat kicsinye szopni szokott. Kicserepesedett a tehén csecse. Fejés előtt megmossa a tehén csecsét. A malacok rágják a koca csecsét.
  • 2. (régies, ma: durva) Női mell. Kemény, lágy, nagy csecs. □ Kis Zefir! mellére Csendesen borúlj, Felfedett csecsére Gyenge szárnnyal fújj. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (népies) Csecsbimbó, mellbimbó. Csecset szop; csecset ad a gyereknek: megszoptatja a gyereket.
  • 3. (népies) A vizeskorsó üreges fülén elhelyezett szopóka, amelyen keresztül inni lehet.
  • 4. (sport, bizalmas) Felfújható labdának, léggömbnek az a rövid, csőszerű része, amelyen keresztül a levegőt belefúj(tat)ják, és amelyet felfújás után elkötnek; szelep.
  • Szólás(ok): (népies) kiesett a csecs a szájából: elesik vmely eddig élvezett (anyagi) támogatástól, rendsz. azért, mert pártfogója, támogatója meghalt.
  • Szóösszetétel(ek): csecsmirigy.
  • csecsű.