Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki csavarog. Az utcán csavargó gyermek. □ A tetőn kerek lyukat hagyott az ember, hogy majd kikandikáljon a kályhacső És melegítse egy csavargó ember életét. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, ritka) Kanyargó, tekervényes <út, folyó>. Csavargó utak; a szőlők között csavargó ösvény.
II. főnév -t, -ja
Olyan személy, akinek nincs állandó lakhelye, kül. olyan, aki bűnözésből él. Hirhedt csavargó; hét határ csavargója. Elmondta őt csavargónak, minden rossznak. A gyilkosságot egy csavargó követte el. □ Az apámtól nem kell szégyellnem, Hogy csavargó, semmiházi lettem. (Juhász Gyula) Összeterelték a csavargókat, rongyos embereket, padon alvókat s a bokrok sűrűjéből felvert hajléktalanokat. (Nagy Lajos) || a. (bizalmas, tréfás) Kódorogni szerető személy. Hol kujtorogtál megint, te csavargó?