CSATTOGTAT ige -tam, -ott, ..asson (
hangutánzó)
tárgyas Vmit többször úgy üt, csap, vág egymáshoz v. vmely más tárgyhoz v. testrészhez, hogy csattogásszerű hang keletkezik.
A bokáját, a fogait csattogtatja; az üllőn a pörölyt csattogtatja; csizmájának a sarkát csattogtatja. □ Kipirosodtak, a szemük tágult, a szájuk kinyílt, némelyik még a fogát is csattogtatta. (Nagy Lajos) || a. tárgyas <Vmely sarok v. tengely körül mozgatható tárgyat, ill. annak egy részét> úgy mozgat(ja), hogy ezzel csattogó hangokat idéz elő.
Bicskáját csattogtatja; szárnyait csattogtatja; a szél az ablakot, a zászlót csattogtatja. □ [A madár] Kétszer csattogtatá szárnyát a ló előtt, S iszonyút visított habos feje fölött. (Vörösmarty Mihály) || b. tárgyatlan Vmivel ilyen hangot kelt.
Ne csattogtass azzal az ostorral.
- Igekötős igék: megcsattogtat; összecsattogtat.
- csattogtatás; csattogtató.