Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A csattan(ik) (12) igével kifejezett történés, ill. az a tény, hogy vmi csattan(t). Az ég csattanása; az ostor csattanása; a madár szárnyának csattanása. □ Idő, szárnyadnak még egy csattanása, S a jelen év is sírban szendereg. (Petőfi Sándor) || a. Ennek éles hangja. Az egész udvar visszhangzott a kapu csattanásától. □ Felemelé kezét, hogy csattanással jelt adjon a lövésre. (Jókai Mór) A szemünk már rossz , de a fülünk az még nagyszerű, meghallja a csókok csattanását és a suttogva elmondott szavakat. (Krúdy Gyula) || b. (ritka) Vminek csattanásával (1) járó ütés. Megérzi az ostor csattanását.
2. Villámlás erős hangja; mennydörgés, égzengés. Fülsiketítő csattanás követte a villámlást. Egyik csattanás a másikat érte.
3. (ritka) Vmely testrésznek olyan állapota, hogy szinte szétreped, kicsattan. □ S szememnek állt már a gonosz madár, Hogy azt kivájja S hát látom, véres orrát, körmeit, És csattanásig pöffedt [= püffedt] hasát. (Vörösmarty Mihály) A lányka érzé e forró tekintetet arcán, mely a csattanásig kigyulladt miatta. (Jókai Mór)