Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Szilárd v. rugalmas, hajlékony tárgy, test vmivel összeütközve, vmihez hozzácsapódva, ill. az ilyen módon történő mozgás, mozdulat> rövid, éles hangot idéz elő. Vmi csattan (vmin); rajta v. az ő hátán csattan az → ostor. A két kard szikrázva csattan. Az ostor csattan a lábán. A pofon csattan (az arcán). □ Arcul csapja, szintugy csattan. (Arany János) Kinyitotta a széles almáriomot, hogy annak ajtaja csak úgy csattant. (Tolnai Lajos) Egy-egy golyó csattan előtte-mögötte a falba. (Gárdonyi Géza) || a. <Ostor> a levegőbe suhintva s hirtelen visszarántva ilyen hangot ad. || b. Vmi csattan vmire: vmely, rendsz. szélesebb felületű tárgy, test vmire csapódva, ill. az ilyen módon történő mozgás, mozdulat ilyen hangot idéz elő. Tenyere az arcára, hátára csattan. Pofon csattan az ábrázatára. □ András kocsisra olyan pofon csattant, hogy két ölet repült a kalapja. (Gárdonyi Géza) Lovak patája csattan a kövekre. (Kosztolányi Dezső) || c. (ritka) Csattan a csók: erősen cuppan. □ Annabáli csók is csattan az éjben. (Juhász Gyula) || d. <Záró szerkezet bezáródáskor> ilyen hangot ad. Csattan a závár.
2. <Természeti jelenség v. vmely levegőt hasító tárgy, ill. az ezt előidéző szerkezet> élesen dörren. Csattan a villám, az ég; csattan a fegyver, a lövedék. □ Szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék. (Babits Mihály) Csattan a menny és megvillan, | elvtársaim: a kaszaél. (József Attila) || a. (-t ragos mértékhatározóval, alany nélkül) A közelben villámlik, s élesen mennydörög. Nagyot csattan. □ Felhő huzódott össze, dördűl, Csattanik, és zuhog, omlik a viz. (Vörösmarty Mihály)
3. <Emberi hang> élesen, rendsz. kellemetlenül, sértően hangzik. Csattan a hangja a méregtől. □ Ily hangon ez a nő csattanva üvölte. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) <Válasz, felelet> szellemes találó voltával meghökkent, zavarba hoz; pontosan célba talál. A heves szócsatában visszavágott, csak úgy csattant. □ Úgy akart neki visszavágni, hogy az igazán csattanjon. (Mikszáth Kálmán)