CSATTOGÁS főnév -t, (-ok), -a (
hangutánzó)
A csattog igével kifejezett cselekvés, ill. történés; az a tény, hogy vmi csattog; sűrűn egymást követő csattanások sor(ozat)a, ill. ennek hangja.
A fejszék, az olló, az ostor, az ütések, a lópatkók csattogása; a vonat kerekeinek, a madár szárnyának, az éhes farkas fogainak csattogása; a zászlók csattogása; a fülemüle csattogása. Nem hallani semmit a csattogástól. □ Mintha újra hallanók
A keselynek szárnya csattogását. (Vörösmarty Mihály) A vonat zakatolása acélos, vidám csattogásával szilaj reményeket ébreszt bennünk. (Kosztolányi Dezső) || a. (
ritka) Egymást gyorsan követő erős mennydörgések sora.
Fél a nagy csattogástól. || b. Egymást sűrűn követő csattogó ütések sora.
Érzi hátán az ostor csattogását.
- Szóösszetétel(ek): szárnycsattogás.