CSATARÁZ tárgyatlan ige -tam, -ott, -zon csatarász, csatoráz (
népies)
- 1. Hangosan, rendsz. hadarva beszél; lármázik, kiabál. A gyerekek fülsiketítően csataráztak. || a. Gyak. mérgében, felháborodásában gyorsan, hadarva, alig érthetően beszél. □ Az öreg
csatarászott, hogy megmond a tanítónak, mi meg megdobáltuk. (Móricz Zsigmond)
- 2. Hangosan pörlekedik, veszekszik, zsémbel; éles hangon vitatkozik, nyelvel. A vénasszony csak egyre csatarázott.
- csatarázás; csatarázó.