CSATÁROZ tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -zon, (
ritka) csatározik
- 1. <Sereg v. annak egy része> kisebb jelentőségű katonai műveleteket végez, csetepatékban vesz részt. Híre járt, hogy az előőrsök már csatároznak az ellenséggel. □ Lovon kellett ülni, táborozni, csatározni, török vért ontani. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben, régies) Szüntelenül jár a szája, folyton pörlekedik, veszekszik; csataráz. □ B. úr oldalbordája
fúria lőn később. Volt rá oka vagy nem, szüntelen csatározott. (Vas Gereben)
- Igekötős igék: elcsatároz.
- csatározó.