Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSAT főnév -ot, -ja, (népies) csatt
  • 1. <Főleg övön, szíjon, cipőn, ruhán> vmely hajlékony tárgy két részének, két végének összekapcsolására, összébb szorítására használt, rendsz. fémből v. csontból készült, rögzíthető lapból v. nyelvvel, pecekkel ellátott keretből álló, néha díszesen megmunkált eszköz. Bekapcsolja övén a csatot. □ Ragyog szép csatja övének, Melyről kardja lelóg. (Vörösmarty Mihály) Vedd le ruhádról a büszke csatot. (Ady Endre) Biciklin érkezett, ennek megfelelően … a nadrágját alul két nikkelezett csatt szorította össze. (Kuncz Aladár)
  • 2. Régi könyvek táblájára szerelt kapocs. Összecsukta a kódex elsárgult lapjait, és csatját bekapcsolta.
  • 3. Hajcsat. Dús haját csattal szorította össze. □ Hogy bomlanak, hogy hullanak | a fésük és gyürűs csatok: | ha büszkén a tükör előtt | bontod villanyos hajzatod! (Babits Mihály)
  • Szólás(ok): ld. palást.
  • Szóösszetétel(ek): hajcsat; karcsat; övcsat.