A magyar nyelv értelmező szótára

CSAK határozószó és kötőszó

• I. határozószó I. <Kirekesztés és megszorítás, korlátozás kifejezésére: annak kifejezésére, hogy a mondat tartalma másra nem érvényes, mint a csak szóval kiemelt egy vagy több személyre, tárgyra, dologra, mennyiségre, tulajdonságra, állapotra, cselekvésre, történésre vagy ezeknek vmely körülményére.>
• 1. <A számba jövők közül> senki v. semmi más, mint …; csupán, egyedül. Csak én vagyok itthon. Csak gyermekeinek él. Ezt csak a helyszínen tisztázhatjuk. Csak az a baj, hogy …; csak abban az esetben (v. csak akkor) teszem meg, ha …; csak azért tette, hogy … □ Nincs a teremtésben vesztes, csak én! (Katona József) S az ebédnél nincs vendége [a szegény asszonynak], Csak a múlt idők emléke. (Vörösmarty Mihály) Mindenkinek barátság, kegyelem, Csak a királyoknak nem, soha sem! (Petőfi Sándor) Betekint [a hajnal] fél szemmel egy törött ablakon, Hát csak a cimbalmost látja benn egy padon. (Arany János) Hilda sohase ment el hazulról, csak ővele. (Kosztolányi Dezső) Már egy hete csak a mamára | gondolok mindig, meg-megállva. (József Attila)
• 2. <Főleg melléknév, határozó előtt, annak kifejezésére, hogy a számba jövő tulajdonságok, állapotok, helyzetek, viszonyítások közül a vele kiemelt(ek)en kívül másfélére nem érvényes az állítás v. a tagadás.> Csak a külső ablak tört be. Csak a szürke öltönye maradt meg. Csak édesen szereti a kakaót. Csak cukrozva eszi a szamócát. Csak hadifogolyként jártam ott.
• 3. <tőszámnév, törtszámnév v. mennyiséget jelentő szó előtt:> nem több(et), mint … Három gyermeke volt, de csak kettő maradt életben. Csak fél napot tölthetek itt. Csak néhány forintom maradt. || a. (népies) <Tagadás után következő állításban, mennyiségi megszorítás kifejezésére.> □ Nincs Kehidán barna legény, csak három. (népköltés) Ott [= a vásáron] sem loptam csak tíz gombot. (népköltés) Nem aludtam csak egy szikrát. (népköltés)
• 4. <Térbeli v. időbeli határt jelentő határozóval kapcsolatban:> nem tovább, mint … Csak a falu végéig jutott el, mikor utolérte a küldönc, és visszahívta. Csak holnapig maradok itt, aztán visszamegyek a fővárosba.
• 5. <időhatározóval kapcsolatban:> nem korábban, nem előbb, mint … Csak nyolc órakor nyitunk. Valószínűleg csak holnapután(ra) érkeznek meg a vendégek. Erre csak később kerülhet sor. II. <Lefokozás, fokozás kifejezésére, gyak. érzelmi, hangulati többlet érzékeltetésével.>
• 1. <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgót viszonylag jelentéktelennek, nem különösen kiválónak vagy éppen rossznak tartjuk.> Csak ekkorára nőtt. Csak ilyen utak vannak erre? □ Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt mint szunyog dongása. (Petőfi Sándor) Igaz, még csak suhanc valék. (Arany János) || a. <számnév v. mennyiséget jelentő más szó, kifejezés előtt:> (bár ez kevés,) nem több v. ne többet, mint (csupán) … Csak egy szót szólj legalább! Csak ennyibe került? Még csak öt óra, és már milyen világos van! □ Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen. (Arany János) || b. <Térbeli távolsággal kapcs.:> nem v. ne messzebb, mint. Csak ide ment a szomszédba. Mindjárt itt lesz, csak a kertbe ment. □ A király könnyezett. | Bence meg félreállt, csak az ajtó megé. (Arany János) || c. <Időtartammal, időbeli távolsággal kapcs.:> nem v. ne tovább, mint. Csak addig maradj itt, míg beszólok a barátomért. || d. <Annak kifejezésére, hogy vmely múltbeli esemény idejét a jelenhez közelinek tartjuk.> Csak tegnap történt, és máris megfeledkeztem róla. || e. <Kisebb jelentőségű cselekvés körülírásában, főleg olyankor, ha súlyos következményével állítjuk szembe.> Ha csak egy ujjal hozzányúlsz (is), meglakolsz érte. Ha csak egy szalmaszál meggyullad, leég az egész. || f. (népies) <Fokozó értékű tagadás nyomósítására:> még csak … se(m): (bár az igazán nem lenne sok, bár azt igazán elvárhatnók, de) még … sem. Még csak (egy) jó szót se(m) szólt hozzá. □ Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül. (Petőfi Sándor) S mintha vassá volna karja, maga válva, Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa. (Arany János)
• 2. <Annak kifejezésére, hogy vmit térben v. időben távolinak, nehezen elérhetőnek v. nehezen kivárhatónak tartunk.> Azt már (legfeljebb) csak az erdőnél érheted utol. Majd csak húsvétkor utazunk el. Elváltunk, és csak egy év múlva találkoztunk újra. □ Csak most, az első ijedelem múltán mérte föl a veszteséget. (Kosztolányi Dezső)
• 3. <A többi hasonlóról nem is szólva, más jelentős tételt nem is számítva> csupán, egyedül, pusztán. Csak tüzelőre ezer forintnál többet költöttünk. Csak búzából több részesedést kapott tíz mázsánál. □ Tizenöt pengőt fizetett csak azért az egy pár csizmáért. (Móricz Zsigmond) || a. <Annak kiemelésére, hogy a szóban forgó jelenség, körülmény viszonylag kevésbé jelentős ugyan, de az adott helyzetben mégis figyelemre méltó:> csupán, pusztán. Már csak egyéni érdekből is … Már csak szüleidre való tekintettel is meg kell tenned. □ Rettenetes volt csak rágondolnom is, hogy a második feleségemet is el kell temetnem. (Gárdonyi Géza)
• 4. <Annak kifejezésére, hogy az e szóval kiemelt cselekvésnél v. magatartásnál többet, jelentősebbet v. szükségesebbet várnánk.> Csak ül, míg a többiek dolgoznak. □ Csak álltam ott: nem bírtam mozdulni. (Gárdonyi Géza) A … szalmazsák olyan kemény volt, hogy egész éjjel csak hánykolódtam rajta. (Kosztolányi Dezső) –41 <Vmely cselekvésnek kisebb fokát jelentő ige előtt.> Csak érdeklődik, nem vásárol. Csak ígéri, de nem teszi meg. Nem harap a kutya, csak dühösen ugat. □ A hadrendbe állított fegyvertest [= nagyobb sereg] azt az óriási tért csak végigéri, de nem tölti meg. (Jókai Mór) –42 <Hasonló helyzetben, főnévi igenév után, az ige tövének más alakban való ismétlésével.> Hallani (még) csak hallottam róla, de közelebbről nem ismerem.
• 5. <Főleg tartós cselekvést, történést v. állapotot jelentő ige előtt, az ige ismétlésével is, a folyamatosság nyomósítására:> szüntelenül, szakadatlanul, folytonosan, egyre. Egész nap csak ül, és bámul a levegőbe. Ő meg csak beszél, beszél, mintha soha sem akarná abbahagyni. □ [A megcsalt leány] Addig feled, addig feled, csak feled, Mig a szíve bánatában megreped. (Petőfi Sándor) Aztán csak néz, csak néz [Miklós] előre hajolva, Mintha szive lelke a szemében volna. (Arany János) [Anyám] Csak ment és teregetett némán. (József Attila) || a. <Rövid ideig tartó cselekvésre vonatkozólag, mozzanatos és rövid ideig tartó ismétlődő cselekvést jelentő ige előtt, az ismétlődés kifejezésére:> újra meg újra, egyre. Mutattuk neki, hogy bújjon el az oszlop mögé, de ő csak integetett, csak lengette a kalapját. □ A vágólegények csak kiálták [a kutyáknak]: "fogd, fogd!". (Arany János)
• 6. Csak úgy: <fokozó értelmű főhangsúlyos ige előtt, a fokozó értelem nyomósítására, rendsz. túlzó kifejezésben:> szinte, úgyszólván. Csak úgy dőlt belőle a pálinkaszag. Csak úgy szakadt az eső. □ Csak úgy omlanak most hozzám A szebbnél szebb levelek. (Petőfi Sándor) Ocskayval csak úgy keringett a világ e soroknak az olvastára. (Jókai Mór) || a. <Hasonló helyzetben, következményként kifejezett fokozás nyomósítására:> (hogy) még … is. □ Királyi szék áll előttem, Bele lövöm bársonyába [a nyilamat], Hogy csak ugy porzik kínjába. (Petőfi Sándor)
• 7. <Fokozó értelmű következményes mellékmondatban:> anélkül, hogy bármire ideje maradna v. maradt volna; egyszerre hirtelen, azonmód. □ [Toldi] úgy símítja csehet puha pergamennel, Hogy csak lekalimpált a lépcső aljába. (Arany János) III. <Nyomósítás kifejezésére.>
• 1. <Kicsinyítés nyomósítására.> Csak apránként csipegetett az ételből. Csak egy kicsit maradj még. □ De mértéket tartott az öreg cimbora [= Bence]: Csak apránként fogyott a pintesből bora. (Arany János) || a. <Jelentéktelenség nyomósítására.> → Éppen hogy csak; → éppen csak hogy. □ Magam sorsa is bánt … de az mind csak semmi. (Arany János)
• 2. <Térbeli közelség nyomósítására.> □ Nem is messze kellett fáradni avégett [, hogy ihassanak]; Csak közel találtak egy szegény csapszéket. (Arany János)
• 3. <Múlt és jelen közti időbeli közelség nyomósítására.> Csak az imént történt. Csak nemrég ment el.
• 4. (népies) <Mutató névmással, mutató határozószóval kifejezett, a hasonlóság egyenlő fokát tartalmazó hasonlítás nyomósítására:> éppen, egészen, teljesen; szakasztott. Csak annyi: éppen annyi; csak olyan: éppen, egészen, teljesen, szakasztott olyan; csak úgy: éppen, egészen, szakasztott úgy. Azt mondta, nekem olcsóbban adja a tojást, de azért csak annyit fizettem, mint más. Hiába, csak olyan ez a lány, mint az anyja: ég a kezében a munka. Tessék, tessék! Csak úgy, mint otthon!: <evésre buzdítás, kínálás.> □ Én is elárultam magamat? – Csak úgy, mint akármelyik. (Vas Gereben) Kis gyürü pecsétet [nyomott a király] egy darab viaszra, – De azért csak annyi volt annak a haszna. (Arany János) IV. <Főleg az állítás v. tagadás, a közlés v. kérdés érzelmi színezésére.>
• 1. <Állítás v. tagadás nyomósítására:> bizonyos vagyok benne, hogy …, kétségkívül; bizony. Csak nehéz ezt elfelejteni! Csak nem lehet ezt annyiban hagyni! Csak kell itt valami hibának lennie! Ennyi idő alatt csak jutott már valamire! □ Az asszony … valami jelt csak adott volna magáról. (Vas Gereben) || a. Csak azért is: minden akadály, nehézség, tilalom ellenére (annál inkább). □ Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mingyárt az ingemért is! (Petőfi Sándor) || b. (bizalmas) Csak hiába!: a) bármit mondanak is, akárki mit mond is (, mégis) …; b) akár tetszik, akár nem … Csak hiába, egy kis leleményesség többet ér minden meg nem emésztett tudománynál. □ Csak hiába! elmaradt az A világtól, aki vén. (Arany János)
• 2. <A kívánás némi árnyalatát is tartalmazó feltételes mondatban, a vele kapcsolatos feltételes közlés nagyfokú valószínűségének kiemelésére:> (persze) ha …, minden bizonnyal, biztosan … Lennél csak a helyemben, te is így tennél. Csak mertél volna megszólalni, adott volna neked! □ Ne volnék csak ilyen vén! | Tillaárom haj! | Irótollam letenném, | Tillaárom haj! (Arany János) || a. <Feltételességet kifejező felszólító alakú mondatban, a következő, érzelmileg színezett állítás bizonyosságának kiemelésére.> □ Légy vezér csak: hogy’ feladlak! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
• 3. <Érzelmileg színezett értékelésben; gúnyosan, ellenkező értelemben is:> aztán, még. Akkor volt csak jó dolgod! Akkor lennél csak híres ember! Az volna csak szép!
• 4. (bizalmas) <Hangsúlytalan v. mellékhangsúlyos helyzetben, (fő)hangsúlyos ige előtt.> Csak (úgy): különösebb cél nélkül, csupán csak, éppen csak hogy … [Miért voltatok ott?] – Csak (úgy) benéztünk hozzájuk. Nem akartam semmi különöset, csak gondoltam: ha már itt járok, beugrom hozzád. □ Nem erőltetöm, csak mondom, ha gondolja … (Tömörkény István) –41 (bizalmas) <Hasonló helyzetben, mentegetődzésben:> Csak (éppen), csak (úgy): célzatosság nélkül. Csak tréfáltam. Nem akartalak felizgatni, megbántani, csak (úgy) mondtam. || a. <Hangsúlyos v. főhangsúlyos határozó előtt, a cselekvés v. állapot mérsékelt v. mellékes voltának, a cselekvés határozott cél nélküli voltának v. felületes végrehajtásának érzékeltetésére:> Csak (úgy) általában; csak (úgy) bolondjában, vaktában; csak (úgy) hallomásból, kapásból. □ Hát a madarak mi indokból szállnak keresztül-kasul a légi utakon; céljuk van-e, vagy csak úgy találomra röpködnek? (Mikszáth Kálmán) Nem az az idő ez, mikor a víz egyszerre apadni kezdjen csak úgy magamagától. (Tömörkény István) || b. <Hasonló helyzetben, az úgy, amúgy határozószóval, fennhéjázás, gőg, lenézés kifejezésében.> □ "Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?" Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra. (Arany János)
• 5. <A jövőben esedékes cselekvés v. történés bizonytalan állításában, főleg kitérő válaszban.> Nem tudom, mit határozzak, de majd csak lesz valahogy. [Lásd be, hogy ezt nem vállalhatod.] – Majd csak megcsináljuk. □ De kiséri [a halott gulyást] két pap, két egyház imája … No, hisz valamelyik majd csak eltalálja. (Arany János)
• 6. (bizalmas) <Elgondolkodást, bizonytalanságot, tétovázást tartalmazó kérdés színezésére, a közvetlenség érzékeltetésére.> Hogy is volt csak? Hogy is mondjam csak? □ Hogy is kezdjem csak hát? … Mindenek előtte Hogyan tettem szert a Kukorica névre? (Petőfi Sándor) Mit is mondtál csak? Hogy mindjárt kiváltod, mihelyt lehet. (Mikszáth Kálmán)
• 7. (bizalmas) <Általánosító, túlzó v. bizonytalan állítás, ill. tagadás után, némi csodálkozást, ellenvetést tartalmazó s megerősítést váró kérdésben.> [… Különben is mindenkire haragszom.] – De rám csak nem? [Nem megyek egy ideig sehova.] – De hozzánk csak eljössz?
• 8. <Tagadó alakú eldöntendő kérdésben rendsz. a mondat élén, csodálkozásnak, kétkedésnek kifejezésére.> [Pétert otthagyta a felesége.] – Csak nem? [Én közelebbi adattal is szolgálhatok az ügyről.] – Csak nem te voltál? □ Csak nem a háziasszonyt akarják ellopni? (Vas Gereben) De nem úgy van az, hékás, mert én tégedet akarlak ajánlani. – Csak nem? – lihegte Kopereczky. (Mikszáth Kálmán) || a. <Hasonló mondatban, megütközés, méltatlankodás, felháborodás kifejezésére.> (Tán) csak nem bolondult meg?! Csak nem ment el az eszed?! || b. <Hasonló mondatban, méltatlankodással vegyes fennhéjázás, gőg érzékeltetésére.> □ Csak nem járhatok gyalog. | Én magyar nemes vagyok! (Petőfi Sándor)
• 9. Mintha csak: <feltevéshez, elképzelt helyzethez való hasonlítás nyomósítására, főleg megütközés kifejezésében:> mintha bizony, mintha talán. Úgy beszél velem, mintha csak tehetnék róla, hogy ő nem vitte többre.
• 10. <Okhat mellékmondatban, magyarázó mondatban, annak érzékeltetésére, hogy ami történt, amit magyarázunk, azt magától értődőnek tartjuk, s megütköznénk azon, ha nem úgy volna v. lenne.> □ Nagy diadallal vitték az "Arany sas"-ba, mert csak meg kell inni a viszontlátás áldomását. (Mikszáth Kálmán)
• 11. <Váratlanság, meglepődés kifejezésére, rendsz. rövid ideig tartó v. mozzanatos cselekvéssel kapcsolatban, az egyszer v. ritkábban az egyszerre határozószóval együtt v. ezek nélkül:> váratlanul s meglepetést keltve; egyszerre. Egyszer csak elém toppan régóta nem látott barátom. Egyszerre csak beállít hozzánk az apám, akiről azt hittük, vidéken dolgozik. □ Amint visszafelé méne, mendegéle [Toldi], Egy helyütt a zsombék csak lesüpped véle. (Arany János) E szóra a vörös barát csak leteszi ám a kezéből a hasábfa keresztet, csak eltépi ám szőrkötelét, csak földhöz vágja ám a kámzsát. (Eötvös Károly) || a. <Csodálkozás kifejezésében, nyomósításként, gyak. a hát határozószóval együtt:> egyszer csak. □ Bele nézett [ti. Bence a vasszelencébe], hát csak elállt szeme, szája. (Arany János)
• 12. <Sértődés, sértődöttség kifejezésére, főleg olyankor, ha szavaink hihetőségét kétségbe vonja vki; mellékhangsúlyos szóként, a főhangsúly az igén.> Csak láttam! csak tudom! Csak van szemem!
• 13. <Fenyegetés kifejezésére; elbeszélésben is.> Kerüljön csak a szemem elé, majd ellátom a baját. □ Megállj, poronty … megyek ki csak, Megállj te! (Arany János) V. <Felszólító módú igével kapcsolatban, főleg a biztatás, bátorítás, kérés árnyalatainak kifejezésére.>
• 1. <Bátorítás, biztatás kifejezésére.> Csak beszélj bátran! Csak lássatok hozzá! Mondd csak ki, ami nyomja a szívedet! □ De csak beszélj, fiam, meghallgatjuk biz azt. (Petőfi Sándor) Maga túlságos sokat akar. Csak menjen egyedül, senki sem fogja önt meglopni. (Mikszáth Kálmán) Evezz csak a túlsó partnak, hogy ahol már derékig érő víz van, megvethessük a lábunkat. (Gárdonyi Géza) –11 <Felszólító értékű határozószó, határozói kapcsolat, főnév vagy jelzős főnév előtt, ige nélkül; hasonlóképpen bátorítás, biztatás kifejezésére:> Csak előre! csak ki vele! csak rajta!; csak hidegvér! csak nyugalom! csak semmi izgalom! csak semmi sírás! □ Csak előre, édes fiam! (Gyulai Pál)
• 2. <felszólító módú ige után, főleg olyankor, ha a felszólító mód használatát magában ridegnek, keménynek éreznénk, kérés kifejezésére.> Add csak ide egy kicsit az újságot! Tedd csak ide a kezed: milyen forró a homlokom. Szaladj csak át a szomszédba a bátyádért! □ Szép szóval erőltet: "Egyél csak!" (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Add idébb csak, kérlek, azt a kéngyertyát! (Mikszáth Kálmán)
• 3. (bizalmas) <felszólító módú ige előtt, beleegyezés, ráhagyás nyomósítására, főleg lekicsinylést is tartalmazó feleletben:> hadd, hát csak. [Elküldjem?] – Csak maradjon. [Már egy félórája vár.] – Csak várjon.
• 4. (bizalmas, gúnyos) Csak lesse!: arra ugyan hiába vár, úgysem lesz abból semmi. Csak lesd! VI. <Óhajtást, vágyat tartalmazó mondatokban; ilyen tartalmú elbeszélő szövegben, a harmadik személy óhajának, vágyának kifejezésére is.>
• 1. <Óhajtó mondat bevezető szavaként, ó!, hej!, haj!, jaj!, indulatszó után v. önállóan:> bár, bárcsak. Csak itt lenne már! Ó, csak azt tudnám legalább, él-e még fiam! □ Csak szólna már, csak szólna már A harcok harsány trombitája! (Petőfi Sándor) Jaj, csak már vége volna, csak már vége volna. (Kosztolányi Dezső) –11 <Negatív óhajtás, vminek be nem következését v. abbamaradását kívánás kifejezésére, feltételes módú igével:> bár, bárcsak. Csak meg ne halna még! Csak el ne vesztené! □ Csak már a tengert ne látnám! (Gárdonyi Géza) –12 <Negatív óhajtást kifejező felszólító módú igével:> Csak el ne tévedjen szegény! Csak meg ne haljon addig!
• 2. <Feltételes módú igével kapcs., rendsz. az ige után; óhajtó árnyalattal:> bezzeg, ha … Volnék csak (lennék csak) miniszter, majd megmutatnám! Csak lenne sok pénzem, olyan lakást rendeznék be, hogy csodájára járnának! □ Dobja ki! – … Iszen csak tudnám. (Gárdonyi Géza)
• 3. <Óhajtást, vágyat közlő mondatban annak kifejezésére, hogy nem sok az, amit kívánunk; rendsz. is szóval, tőszámnév v. mennyiséget jelentő más szó, kifejezés előtt:> legalább. Ha csak egy (is) volna köztük, akivel érdemes törődni! Ha csak pár centivel nagyobbra nőtt volna! □ Hol vagytok, ti régi játszótársak? | Közületek csak egyet is lássak! (Petőfi Sándor) || a. <Térbeli távolságról szólva:> (ha messzebb v. tovább nem is,) legalább. Csak a szomszéd faluig juthatnék el estig! □ Nyomoru ész, Ki fénynek hirdeted magad, Vezess, ha fény vagy, Vezess csak egy lépésnyire! (Petőfi Sándor) VII. <Vonatkozó névmás, vonatkozó határozószó után, az általánosítás v. általánosító túlzás jelentésmozzanatának kiemelésére:> (a)ki csak … : (mindaz,) aki …, (mindenki,) aki …; aki …, mindenki; (a)mi csak … : (mindaz,) ami …; (minden,) ami …; ami …, mind v. minden; (a)mennyi csak: a) amennyi …, mind, valamennyi; b) (túlzó) rendkívül sok, (szinte mind,) amennyi …; (a)milyen csak … : a) mindenféle, amilyen …; b) (túlzó) (rendkívül sokféle, szinte mindenféle,) amilyen …; (a)hol csak … : (mindenütt,) ahol …; (a)honnan csak; (a)hová csak; (a)merre csak; (a)míg csak … : (mindaddig,) míg …; (a)mikor csak … : (mindig,) amikor …; (a)mióta csak … : (azóta mindig,) mióta … Mindent elvitt, amit csak megfoghatott. Evett, ivott, amennyi csak beléje fért. Ahol csak megfordult, (mindenütt) szívesen fogadták. Mióta csak az eszemet tudom, ez mindig itt volt. □ Igy ont majd vért, majd verítéket, Amíg csak élte tart. (Petőfi Sándor) Ami csak szépség s ami reménység, Mind ti vagytok a Tisza körül. (Ady Endre) VIII. <Mellékmondat kötőszava, vonatkozó névmás, vonatkozó határozószó előtt, az oda érthető mutató névmás, mutató határozószó és a főmondat egyéb részei elhagyásával:> Csak ha: csak akkor, ha; csak hogy: csak azért (azt stb.), hogy; csak (a)mi; csak (a)hol stb. Nem megyek, csak ha velem jössz. Nem szólt semmit, csak hogy szeretne meghalni. Tűrt, csak hogy ott maradhasson. □ Fényes koronámért nem is kivánok mást, Csak hogy e várban egy szobát rendelj nékem, Melyben hátralevő napjaimat éljem. (Petőfi Sándor) IX. (népies, bizalmas) <Érzelmileg színezett fokozásban, a következményt részletező mellékmondat helyett, annak érzékeltetésére, hogy a beszélő nem tudja kifejteni a következményt.> (Annyira … Olyan …, Úgy …) hogy csak!: hogy még! hogy no! Annyira elbámészkodott, hogy csak! Olyan gyönyörű, hogy csak! Úgy megijedtem, hogy csak! X. <Érzelmileg, hangulatilag színezett felelő szóként, kitérő feleletként.>
• 1. <A cselekvés, történés okát, célját tudakoló kérdésre adott dacos, indulatos feleletként, főleg gyermekek nyelvében, amikor az okot v. célt nem akarják, ill. nem tudják megmondani.> [Miért tetted ezt?] – Csak. [Miért akarsz elmenni?] – Csak. [Miért nem mondtad ezt előbb?] – Csak. || a. <Hasonló helyzetben, elzárkózó, a magyarázkodásnak elébe vágó feleletként.> □ B. Számüzettél? – S. Nincs különben. – B. Miért? – S. Csak. (Petőfi Sándor) –a1 <A felelet ridegségét a következő magyarázat, okadás enyhíti.> □ Ezt azonnal vissza kell küldeni. – Miért? – Csak. Nem szeretem az ilyesmit. (Kosztolányi Dezső)
• 2. <Hasonló kérdésre adott elgondolkodó, töprengő feleletként, a hát szóval bevezetve v. anélkül.> □ Hozza el nekem egyszer [azokat az újságlapokat]! Elhozza? – Minek? … – Hát csak. (Mikszáth Kálmán)
• II. kötőszó
• 1. <Szembeállításban, főleg olyankor, mikor az előző alapján várható állítás helyett annak tagadása v. megszorítása következik:> de, azonban, ellenben. Értem, értem, csak nem értek egyet vele. □ A szegény ökrök keserves izzadságából … hozza terményeit a föld, csak éppen ők nem kapnak belőle. (Mikszáth Kálmán) [Édesapám] egyenrangúnak tekintette magát a szegényemberekkel, csak ő már … eltávolodott tőlük. (Móricz Zsigmond) || a. <Mentegetődzésben, főleg feltételes állításnak és a szándékolt cselekvés, magatartás akadályának szembeállításában:> csakhogy, de, azonban. Elmentem volna a találkozóra, csak nem volt megfelelő ruhám. Megtettem volna, csak nem tudtam. Szívesen megvenném neked, csak nincs annyi pénzem.
• 2. <Szembeállításban, tagadó mondatot követő megszorító értelmű állító mondatban:> hanem; azonban, de. □ [Toldi] hátra kerül, a kert megé, Fala nem volt, csak mély, öles árok szegé. (Arany János)
• 3. <Ellentétes mondatok, ellentétes fogalmak szembeállításában:> hanem csupán. □ Nem is felelt mindjárt [Miklós], csak jó idő mulva. (Arany János)
• 4. <Hangsúlyos szóként; az előzmény alapján nem várt következmény, folytatás bevezetésére, de, azonban, mindamellett kötőszóval v. ezek nélkül:> mégis. Sokáig titkolózott, de végül csak elárulta titkát. Nem nagyon udvarolgatott ugyan, de a végén csak megházasodott. □ [Döbrögi] Nagy nyavalyáján a munkás természet erőt vett | És lassan, lassan keze szennyét csak kiheverte | Mátyásnak. (Fazekas Mihály) Sokára ugyan de csak eljött az éjfél. (Petőfi Sándor) || a. <Hasonló helyzetben, tagadó mondat bevezetésére.> Csak nem: mégsem. Jó ideig várunk rá. Csak nem jön! □ Uriasan élt a macska, | – S hajna! | Csak nem akart, csak nem akart | Meglátszani rajta. (Arany János)
• 5. <Megengedő értelmű mondat után, felszólító módú állítmánynyal kapcsolatban, annak érzékeltetésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó személy a csak-kal bevezetett kívánság, vágy teljesülésén kívül mást nem akar, de azt nagyon kívánja.> Nem bánom, (akár)mibe kerül, csak hazamehessek. Akármit vállal ő, csak ettől szabadulhasson. □ [Az én menyasszonyom] Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szívébe láthassak be néha. (Ady Endre)
• 6. <Megengedő mondatban, annak kifejezésére, hogy már az ebben foglaltak is bizonyos fokú nehézséggel járnak, de nem olyan nagy mértékben, mint az utána következő mondatban foglaltak; gyakran megelőző még szóval nyomósítva; a következő tagmondatban de (hát), azonban kötőszó.> Én (még) csak megleszek valahogy, de mi lesz veletek? □ Én csak jótállok a magam leányáról, de hát kegyelmedről ki kezeskedik …? (Jókai Mór) Az ágytól még csak el lehet válni, de a jó asztaltól nagyon keserves. (Mikszáth Kálmán)
• 7. <Megengedő mondatban, nyomósító értékkel, rendsz. méltatlankodást, felháborodást tartalmazó nyilatkozatban; a következő tagmondatban de (hát):> bár … igazán, … ugyan, igazán …; aztán. Én csak türelmes ember vagyok, de ezt nem lehet elviselni. A barátom csak jámbor lélek, de ez a szemtelenség még őt is kihozta a sodrából.