CSÖKÖNYÖSSÉG főnév -et, -e [ë, e]
A csökönyös (13) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek v. vminek ilyen volta.
Nagy hibája ennek a lónak a csökönyösség. Nehéz a lovat a csökönyösségről leszoktatni. Csökönyössége miatt nehéz vele együtt dolgozni. Csökönyösségével lehetetlenné tette a megegyezést.