Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CÉH [cé] főnév -et, -e [céhët, céhe]
  • 1. (történettudomány) <A hűbéri társadalomban> az ugyanazon iparághoz tartozó kézműves iparosoknak, ill. a kereskedőknek zárt, önkormányzattal bíró érdekvédelmi szervezete. A csizmadiák, a kalmárok céhe; a céhek megszűnése; a céhbe felvesz. □ A céhmesterek előléptek, s az intésükre minden céh külön állott fel. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Az azonos munkaterületen dolgozó, főleg értelmiségi személyeknek nem szervezett közössége. Az írók, az orvosok céhe. □ Minden nagyobb irodalomban … léteznek irodalmi akadémikus céhek. (Tolnai Lajos)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, gúnyos) Klikkszerű érdekszövetség. A tolvajok céhe végre hurokra került. □ Meglehet, hogy Erzsike még nincs bent a boszorkány céhben … (Mikszáth Kálmán)
  • Szóösszetétel(ek): céhcímer; céhgyűlés; céhlegény; céhműhely; céhszellem; céhtag; céhtörvény.
  • céhes.