CUPPOG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon, (
népies) cupog (
hangutánzó)
- 1. <Csók> erőteljesen, huzamosan, ismételten cuppan. □ Cipp-cupp, cuppogtak a csókok. (Kosztolányi Dezső) || a. <Személy> ismételten cuppant. Enni akar a gyerek, már nagyon cuppog.
- 2. (ritka) <Kisebbfajta állat, apró tárgy> hirtelen vízbe pottyanva cuppanó hangot ad, kelt. □ A paplak labodával, maszlaggal benőtt udvarán vígan ugráltak, cuppogtak a békák. (Mikszáth Kálmán) || a. <Víz, pépszerű anyag> a beléje hatoláskor és a belőle kilépéskor cuppanó hangot ad. Cuppog a sár.
- 3. <Személy, dolog vízben, pépszerű anyagban> nehezen, cuppanó hang kíséretében mozog, jár. Cuppog a sárban. Cuppog a dagasztó kéz a tésztában. □ Az emberek csatakos nadrággal cuppogtak a sárban. (Kosztolányi Dezső)
- cuppogás; cuppogó; cuppogtat.