CURUKKOL tárgyatlan ige -t, -jon (
népies,
bizalmas)
<Ló, ritk. más igavonó állat> (rendsz. kocsival, szekérrel együtt) hátrál, farol, hőköl.
Az árokba curukkolt. □ [A ló] elkezd curukkolni visszafelé ugrik egyet,
kettészakította az istrángot. (Móricz Zsigmond) || a. (
ritka) <Ember> hátrál.
A legény egy ideig curukkolt.
- Igekötős igék: kicurukkol; megcurukkol; visszacurukkol.
- curukkolás; curukkolgat; curukkoló; curukkoltat.