CÖVEK [e] főnév -et, -je [ë, e]
Kihegyezett végű, földbe verhető rövidebb karó. Szóláshasonlat(ok):
áll, mint a cövek: egyenesen, mozdulatlanul á. □ A ház közepin négy cövekre egy gyékényt kell teríteni ágy formára. (Mikes Kelemen) Azt se tudta, élő-e vagy holt: állt cövekként a két úr előtt. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): sátorcövek.
- cövekel; cövekes.