CINTEREM [e-ë] főnév ..rmet, ..rme [ë, e]
- 1. (népies, régies) A templom körül levő temető. □ Fölkeresé
atyja sírját a cinteremben. (Arany János) || a. (tájszó) A templom és kerítése közötti tér; a templom udvara. || b. (ritka, irodalmi nyelvben) A temető halottasháza, halottaskamrája. □ A sírhalmok és kőkeresztek erdeje közt egy bádogfedelű kupola áll a cinterem. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (régies) Protestáns templomok előcsarnoka, ahol nagyobb temetéseken a koporsót szokták elhelyezni.
- 3.* (irodalmi nyelvben, ritka) Vár v. kastély díszterme, lovagterme.