Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CINIZMUS főnév -t, -a (csak egyes számban) (régies írva: cynismus is)
  • 1. (gyak. rosszalló) A cinikus (1) emberre jellemző világnézet, életfelfogás. □ Ez több volt a nyiltságnál, ez cinizmus volt. (Herczeg Ferenc) Pongyolaságomat, cinizmusomat … és fölényemet … éppen ez a titkolt pátosz tette lehetővé. (Karinthy Frigyes) || a. (gyak. rosszalló) Az ezt tükröző viselkedés, magatartás, cselekvés. Határtalan cinizmussal legyintett. □ Hiszen éppen az a jó –, jegyezte meg nagy cinizmussal a fiatal Noszty. (Mikszáth Kálmán) Nem tagadás van ebben a mosolyban –, csak … szemtelen cinizmusa a butaságnak. (Karinthy Frigyes)
  • 2. (filozófia) Ókori görög filozófiai iskola, mely csupán az erényt, ill. annak bizonyos fajait tartotta értéknek, igénytelenséget hirdetett, az uralkodó erkölcsöket pedig semmibe vette.
  • cinizmusú.